Mirhaolaj

Elterjedés, termesztés, előállítás

A tömjénhez (Olibanum) hasonlóan a balzsamfafélék családjába (Burseraceae) tartozó szomáliai mirha (Commiphora molmol, syn.: C. myrrha) Szomáliában honos. A kereskedelemben található másik fontos mirhát, az arab mirhát az Arábiában és Etiópiában honos arab mirha (C. abyssinica) kérgének gyantájából nyerik. Mindkét tövises, szárazságtűrő faj kérgének gyantajárataiból híg gyanta folyik ki, ezért azokat a balzsamok közé sorolják. Az ókori görögök elsősorban fertőtlenítő és gyulladásellenes szernek ismerték. Az olaj a tárolás során sűrűbbé és sötétebbé válik. A mirhák kellemes illatúak, állott mézhez hasonlítanak. A mirha használata legalább 3500 éves múltra tekint vissza. Az ókori egyiptomiak a halottak balzsamozásához, valamint parfümök és kozmetikai szerek készítéséhez használták.

Összetétel, minőség

A természetes balzsamból vízgőz-desztillációval nyerik ki a mirhaolajat (Aetheroleum myrrhaea), melynek színe világosbarna vagy zöldes árnyalatú, friss, fűszeres, balzsamos, gyantás illatú.A mirhaolajat sokféle, különböző szerkezetű vegyület alkotja, fontosabb alkotórészeként az alfa-kopaén, a béta- és a gamma-elemén vagy a kurzerenon említhető meg.

Felhasználás

A mirhaolaj számos értékes gyógyhatással rendelkezik, melyek közül a legfontosabbak:antimikrobiális, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító. A balzsamból vagy illóolajból alkohollal készült kivonatot szájüregi gyulladások (elsősorban fogínygyulladás) és fekélyek kezelésérehasználják, részben ecsetelő, részben öblögetőszerként. Emellett fontos alkotórészei a különféle szájápoló készítményeknek (fogkrémeknek, szájvizeknek). Az aromalámpából elpárologtatott illóolaj jó légtérfertőtlenítő, emellett a tömjénhez hasonlóan segíti az elmélkedést, a meditációt. A mirhaolajat tartalmazó készítmények jól használhatók kisebb kozmetikai bőrhibák és gombás bőrelváltozások kezelésére. A mirhaolaj nem irritálja a bőrt, nem bőrérzékenyítő és nem fototoxikus.