A borsfélék családjába (Piperaceae) tartozó feketebors cserje (Piper nigrum) egyike a legrégebben ismert kultúrnövényeinknek. Indiában mintegy 4000 év óta használják gyógy- és fűszernövényként, fontos növénye volt az ókori görögöknek és rómaiaknak, kereskedelme pedig legalább 3000 évre nyúlik vissza. Őshazája India. Fontosabb termesztő helyei Indián kívül Madagaszkár és Brazília. A bors évelő, fásszárú futónövény, levelei szívalakúak, termései éréskor megfeketednek. Az illóolajat az éretlenül szedett, hámozatlan és szárított termésekből vízgőz-desztillációval állítják elő, mintegy 1,5-3,5 %-os hozammal. A termés legfontosabb hatóanyaga az illóolaj, melynek főbb alkotórészei a limonén, a delta-karén, az alfa-pinén, a béta-karofillén és a szabinén. A borsolaj fontosabb hatásai: antimikrobiális, bőrvörösítő (rubefaciens), fájdalomcsillapító (analgeticus), valamint tonizáló-frissítő. Használatának legfontosabb területeként az izomtónus zavarok helyreállítása, izom- és izületi fájdalmak enyhítése említhető meg, mely célra főként masszázsolajokban használják. Emellett légterek fertőtlenítésére is alkalmazható aromalámpából elpárologtatva, vagy a légtérbe permetezve. A bors illóolaja nem toxikus, a bőrt nagyon enyhén irritálhatja, bőrérzékenyítő és fototoxikus hatása nincs.
Kapcsolódó cikkek:
© 2007 Aromax Zrt. Minden jog fenntartva!